„És te le tudsz menni spárgába?” 

Azt hiszem, sok kéz a magasba lendülne, ha azokat a táncos növendékeket szólítanánk meg, akik már megkapták ezt a kérdést. Ez is jól mutatja, hogy még a laikusok részéről is az az elvárás érkezik, hogy aki balettra jár, annak hajlékonynak kell lennie. És valóban, mivel a balettban a kiforgatott lábpozíciók használata elengedhetetlen, eleve szükség van a csípőízületi lazaságra. A könnyedség érzetét keltik a magas lábemelések, a mély törzshajlítások.

Az ízületek mozgékonysága tekintetében mindenki más-más adottságokkal jön a világra. Vannak lazább és vannak feszesebb izomzatú gyerekek. De mint minden képesség, ez is fejleszthető. A kor előrehaladtával ez egyre nagyobb kihívás, pont ezért szánunk mi is az óráinkon arra időt, hogy foglalkozzunk a nyújtó hatású feladatokkal.

Fontosnak tartjuk azt az elvet, hogy mindenkit a saját adottságaihoz mérten terheljünk. Testbarát szemlélettel közelítünk a gyerekek felé, erőteljes mozdulatokat nem alkalmazunk, és a kontroll mindig a növendéknél van. A nyújtás mértékét ő szabályozza, ezzel is fokozatosan megismerve határait.

Nincsenek általános elvárások, értékeljük a kis, egyéni sikereket. Mert valakinek az nyújt sikerélményt, hogy zárt, nyújtott lábaknál előre hajolva eléri a lábfejét, valakinek pedig az, ha oldalra kiemelve a lábát a térde szinte a fülét érinti. Kitartás és szorgalom van mindkét mozdulatban, és ez a lényeg.

Ha tetszik a magazinunk és szeretnél többet olvasni belőle, iratkozz fel hírlevelünkre az oldalsávban!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.