Biztosan ti is láttatok már olyan póló feliratokat, amik a balett órák titkos nyelvén szólnak hozzánk. Mintha viselője ezzel jelezné tagságát egy különleges világban… Némi igazság van benne, ugyanis, mint minden mozgásformának, a táncnak is megvannak a sajátos szakkifejezései.

Aki rendszeresen jár jógaórára, megismerkedik az ászanák elnevezésével. A Pilates kedvelői egy idő után nem csak egy fehér madárra gondolnak, ha meghallják a hattyú szót, hanem máris látják magukat hason fekve, karjukat, lábukat a levegőbe emelve.

Balett órán pedig a francia nyelvből kölcsönzött kifejezéseket használunk. De miért pont francia?

A reneszánsz idején komoly értéke volt a táncnak, mind a kulturális, mind az udvari életben. Aztán a francia barokk idején jelentős fejlődés következett be XIV. Lajos udvarában, maga a Napkirály is naponta gyakorolt, és több mint 25 balettban táncolt főszerepet. Az élénk táncéletnek köszönhetően a balett nyelve a francia lett, ami aztán elterjedt világszerte.

A balett óráinkon a szakkifejezések használatakor természetesen figyelembe vesszük az életkori sajátosságokat. Először csak ismerkedünk az elnevezésekkel, közösen ismételgetjük, és mindig megerősítjük mozgással, illetve a magyar megfelelője is elhangzik.

A szavak aztán egyre ismerősebbek lesznek, a passzív szókincsből átkerülnek az aktívba. Így elegendő csak kimondanunk a „plié” szót, tanítványaink máris tudják, hogy be kell hajlítani a térdüket. És azon se lepődjünk meg, ha a játszótéren való „lovacskázó szökdelés” során kislányunk a „chassé” kifejezést fogja használni.

Innen tudhatjuk, hogy a balett varázslatos világa őt is megérintette…

Ha tetszik a magazinunk és szeretnél többet olvasni belőle, iratkozz fel hírlevelünkre az oldalsávban!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.